Kaputechnika

Az automata tolókapu alkalmazása ipari és magáncélra egyaránt elterjedt, mivel egyenes vonalú mozgásából adódóan a kapu előtt nem igényel nagy működési teret. Számolni kell ugyanakkor azzal, hogy a kerítés mellett biztosítani kell szabad területet az akadálymentes mozgáshoz.
A tolókapuknak két fő típusával találkozhatunk: az egyik a gördülő kapu, a másik az úszókapu vagy lebegő kapu.

A nyílászárók finombeállítása az épület előre nem látható elváltozásai vagy a sokéves használat miatti elállítódás következtében válhat szükségessé. A szabályozás egyszerűen elvégezhető, mivel az ablakok, ajtó forgáspontok, zsanérok állíthatók. A gondos gyártás, és szakszerű beépítés ellenére is szükség lehet utólagos finombeállításra. A szerkezet és az épület dilatációs mozgásai miatt a későbbiekben is szükségessé válhat a vasalatelemek után állítása.

A kapukat leggyakrabban rádiós távirányítókkal működtetik. Természetesen ehhez szükség van egy vevőegységre is, amelyet lehetőség szerint a kaputechnika vezérlőegységének dobozában helyezünk el. A rádiófrekvencián működő távirányítókból legalább a felhasználók számának megfelelő darabszámot szükséges rendelni. A kapu távirányító lehetővé teszi a berendezés távműködtetését 30-50-100 méter távolságból, akár gépkocsiból is, így minden más megoldásnál kényelmesebb. A távirányítók digitális kódolásúak, ami védelmet ad illetéktelen próbálkozások ellen. A rádiós távnyitók működése szoros összefüggésben van a berendezés elektronikus vezérlésének beállításával. Ha a terepviszonyok indokolják, a vevőegységet külön antennával egészíthetjük ki, hogy megnöveljük a távirányító hatótávolságát.

Az egy, illetve kétszárnyú kapuk közt csak a nyílás módjában van különbség: az egyszárnyú kapu egyben nyílik, míg a kétszárnyú két különálló részre válik szét. A kaputípusok nyitásához szükséges motorok mind a két esetben ugyanazok. A tolókapuk (úszókapuk) egy motor segítségével oldalirányban mozdulnak el, így kevesebb helyet igényelnek az udvarból.  A tolókapu mögé közvetlenül be lehet állni ezért jó a hely kihasználása, viszont oldalt nagyobb hely igény van, hiszen az egész szárnynak el kell férnie sőt bizonyos kialakításoknál még ennél is több helyre van szükség.  A tolókapuk olyan rugalmas automatikákat igényelnek, amelyek képesek különböző keretméretű, eltérő és változó forgalmú kapuk vezérlésére, miközben állandóan biztosítják a legjobb biztonsági feltételeket, működőképességet és megbízhatóságot.

A tolókapu vezérlés jellemzője, hogy végállásbemenetei vannak és csak egy motorkimenettel rendelkezik. Az elektronika általában tárolt programvezérlésű, ahol a vezérlési lehetőségek egy ún. nem felejtő memória-áramkörbe vannak beprogramozva. A vezérlés működési logikája lehet automata és lehet nyit-áll, zár-áll kialakítású is. Az automatikus működésnél a vezérlés a nyitógomb megnyomásakor kinyitja a kaput, egy előre beállított ideig nyitva tartja, majd visszazárja. A nyit-áll és a zár-áll funkció beállítása esetén a nyitás-zárás nem időzítéssel működik, hanem a visszazáráshoz is nyomógomb megnyomása szükséges. Ha a motor paraméterei is lehetővé teszik, úgy a nagyobb tudású vezérléseknél az alábbi funkciók állíthatók be:

• nyitási és zárási idők;
• szünetidő;
• nyitó- és záróerő;
• lassítás a nyitás és zárás végén;
• lágy indítás (indítás fokozatos sebességgel);
• gyalogos nyitás.

Tolókapukat többnyire olyan esetekben készítünk, amikor a kapuszárnyak nyitásához nincs elég hely. A tolókapu másik előnye hogy szerkezetileg kisebb igénybevételnek vannak kitéve, mert a kerítés mellé gördíthető kapu szerkezetét sínen futó görgők támasztják alá. Hátrányuk, hogy a kapunyílásban vezetősín fut végig, amelyet vagy sekély, betonozott árokba rögzítenek, vagy a betonozott talajra erősítenek fel. Ez a kaputechnika a működésüket tekintve nem kimondottan előnyös, hiszen a mélyedésbe szerelt vezetősín elszennyeződhet, a talajfelszínből kiálló sín pedig megsérülhet, és e hibák akadályozhatják a kapu mozgását. A vezetősín téli lefagyása ellen - ami ugyancsak működtetési zavarokat okozhat - a sínbe húzott fűtőszállal lehet védekezni. Az vezetősín túlzott elszennyeződését, sérülését az úgynevezett lebegő kapuval lehet kiküszöbölni.

Az úszókapu  jellegzetessége, hogy itt a kapunyíláson belül nincs semmiféle sínszerkezet és alátámasztás. Nevét onnan kapta, hogy a kapunyílást a levegőben “úszva”, a talaj felett lebegve zárja le. Az úszókapuknál a szárny a lezárandó távolságnál mintegy 20-30%-kal hosszabb és a megvezetése a kapunyíláson kívül, a kapuoszlop és a kerítés mögött történik. A kapu a beton sávalapra rögzített két támasztó görgőbakon fut, a tetején pedig vezetőgörgők biztosítják, hogy ne billenjen ki a függőleges síkból. Nagyméretű, illetve nagy súlyú lebegő kapuszárny zárt helyzetű végállásában felfutó görgőt célszerű alkalmazni annak érdekében, hogy csökkentsük a támasztó görgők igénybevételét. Az úszókapu nagy előnye, hogy nincsen állandó tisztítást igénylő vezetősín, nem kell tartani a lefagyástól sem és nem jelent problémát, ha a kapu pillérei között a talaj nem vízszintes. Hátránya viszont, hogy a kapunyílásnál nagyobb kapuszárny szükséges és a masszív görgősorok miatt drágább lehet a kiépítése. Az úszókapu egyenetlen vagy lejtős talajon is alkalmazható.

Az alkalmazott tolókapu hajtómotorok a nyomatékot a kapu alsó részére szerelt acél fogaslécnek fogaskerék segítségével adják át. Az általában masszív beton alapra felszerelt motor és a hajtómű fém-, vagy időjárásálló műanyag burkolattal rendelkezik, amit elhelyezhetünk a kapuoszlop közelében, de besüllyeszhetjük magába a kapuoszlopba vagy a földbe is. Ebben a burkolatban helyezhető el az elektronikus vezérlés áramköre is. A végálláskapcsoló is gyakran a motorba van beépítve, amit a fogaslécre szerelt ütközők működtetnek.

A kaputechnika kiegészítő berendezései a vagyonvédelmet és a biztonságot szolgálják, illetve a kapuk működtetését teszik könnyebbé, biztonságosabbá vagy távirányíthatóvá. A kiegészítő berendezések közé tartoznak a rács- vagy árnyékoló szerkezetek, illetve hőszigetelés. Kapuk esetében nincs különösebb külső kiegészítő berendezés, mivel a kapuszerkezeteket önmagában olyanra készítik, hogy ezeket a funkciókat (pl. fokozott védelem) önmagukban ellássák.

A vasalatok hozzák létre a tok és a szárny közötti kapcsolatot, mely a kapu működtetéséhez szükséges (felerősítő-, rögzítő-, nyitó- és zárószerkezetek). A kerítéskapuk vasalata gyakran közvetlenül a kerítéspillérhez csatlakozik. Az ajtószárnyak tokhoz való erősítésére szabványosított kivitelű, készen kapható vasalások (diópánt, Bommer-pánt) használatosak. Az ajtók zárására szegezett vagy bevésett kilinccsel ellátott zárak használhatók. A hagyományos zárszerkezeteket és vasalatokat egyre korszerűbbek szorítják ki.